Romantikus történetek II.

A következő, ami felmerülhet egy romantikus sztori kapcsán, hogy az erotikus részek mennyire szükségesek. A véleményem szerint nem feltétlenül azok. Ha kényelmetlen neked a téma, vagy nem szeretsz ilyet írni, hagyd ki nyugodtan. Nagyon sok mindentől függ, hogy mennyi és milyen részletes ágyjelenet fér el egy-egy sztoriban, de kevés megakasztóbb és kiábrándítóbb van egy történetidegen vagy rosszul megírt szexnél. Itt is megfigyelhetők tipikus hibák, ezekből is szedtem össze egy csokorral:

 

1. Virágnyelv – amikor a szerző túl szégyellős vagy nem akar alpári lenni, ezért mindenféle – szerinte – szebben hangzó szinonimákat használ. Találkoztam már teljesen gyerekes, vagy saját maga alkotta megnevezésekkel (igen, a Mazsiszerte elhíresült húskard is ebbe a kategóriába tartozik), esetleg köztes megoldásként a latin megfelelőket használja (extrém esetben ráadásul latinul betűzve). Ezek egyike sem igazán szerencsés megoldás, mert a végeredmény sok esetben komikus lesz. Persze, létezhet olyan karakter, akinek a szemszögéből ez karakterhű és rendben van, de attól még ebben a formában elég kínos és nehéz komolyan venni.
2. Túl natúr – az előzőnek pont az ellenkezője, amikor az író még véletlenül sem hagy semmit az olvasó fantáziájára. Ez nem feltétlenül hiba, viszont borzasztóan kiábrándító tud lenni, ha elüt a történet többi részétől.
3. Mint a nyulak – amikor a pár lépten-nyomon egymásnak esik. Ha nem kifejezetten pornót írsz, akkor ezt érdemes kerülni, mert így könnyen hangsúlyát veszti a sztori cselekményének érdemi része.
4. OOC – amikor a szereplő a minél epikusabb ágyjelenet kedvéért totál kifordul önmagából. Például az addig pironkodó, a fiú szemébe is csak félve pillantó lányból nem lesz már az első alkalommal gátlásoktól mentes lepedőakrobata.
5. Fogalmam sincs, mit csinálok – a legeslegrosszabb helyzet, amikor az írónak (gyakran személyes tapasztalat híján) becsúszik a szövegbe pár anatómiai pontatlanság. Ez azonnal hazavágja a legjobban megírt jelenetet is.
6. Csak akció – amikor a szerző leírja, hogy ki hogyan és mit csinál, de az érzéseket-érzeteket teljesen kihagyja. Így a jelenet száraz és unalmas lesz.

 

Ejtek még néhány szót a mellékszereplőkről is. Elég sok kezdő író elköveti azt a hibát, hogy egyedül a főhősök kidolgozására fordít időt, a mellékszereplők pedig majdhogynem csak díszletként funkcionálnak. Pedig ők is megérdemlik, hogy időt fordítsunk rájuk. Sokat dob a történeten, ha mondjuk a főszereplő riválisának átérezhető a motivációja, vagy ha a segítő barátnak összetett a jelleme.

 

A cikk elején azt írtam, hogy a romantika bármivel kombinálható, ezért most jöjjön a teljesség igénye nélkül, hogy egy szerelmi szál miként tudja színesebbé tenni a különféle műfajokat. A reált, a humort és a drámát nem részletezem – gondolom, ezeknél mindenkinek egyértelmű a kapcsolat –, de nézzük sorra a többit:

 

Krimi: vegyük csak a klasszikus felállást, amiben megöltek valakit, a nyomozó pedig megpróbál rájönni a gyilkos kilétére. És most nézzük meg, hogy növelhetjük a helyzet drámaiságát egy-egy romantikus szállal. Mondjuk mi van, ha a főhős szerelme az áldozat? Vagy ha a nyomozó szemszögében vagyunk, akiben egyre nő a gyanú, hogy a szíve választottja volt a tettes?

Horror: a borzongáshoz hozzáadhat a tény, ha a szereplő nemcsak a saját bőrét menti a rájuk vadászó rémségek elől, hanem a párjáét is. Esetleg külön kellett válniuk a szellemkastélyban? Vagy ha a szerelme az orra előtt áldozta fel magát az ő szabadulásáért?

Kaland: ehhez szintén végtelen példát lehetne hozni a kaland során összekovácsolódott párokról, vagy a bajbajutott, majd megmentett hölgyekről (és urakról).

Fantasy és sci-fi: ezek is elbírják a romantikus szálat, de vigyázat! Nem veszi jól ki magát, ha a fantasy vagy a sci-fi csak egy üres díszlet a románc hátterében.

 

Az itt felsoroltak természetesen csak példák, ezer és ezerféleképp tudod keverni a romantikát a különféle műfajokkal. Én azt mondom, érdemes, hiszen plusz drámát és izgalmat adhat, az olvasók pedig általában szeretik a jól felépített szerelmi szálat. Viszont önmagában is hálás téma, akár a vicces, akár a drámai oldaláról nyúlsz hozzá, akár nyakon öntöd sziruppal, akár a nyers naturalizmust választod.

 

Remélem, sikerült pár hasznos tanáccsal szolgálnom, legközelebb egy újabb műfajjal jelentkezem – a horrorral.

 

Üdv: Xwoman