Kedves olvasóink! Ez alkalommal a közös történetírásról szeretnék néhány gondolatot írni. Ahogy a bétázásról szóló cikknél, ezúttal is megemlítem, hogy nem vagyok profi író, nem tanultam ilyen irányban, tehát csak a saját tapasztalataimat osztom meg veletek, hiszen nem egy emberrel írtam már közös sztorit, illetve találtunk ki együtt történetet. Tehát ezek nem kőbe vésett szabályok, csak útmutatók.
Közösen írni jó móka – ez vitán felüli tény, viszont ahhoz, hogy a végeredmény mások számára is élvezetes legyen, ahhoz szeretnék néhány ötletet adni.
Mit értesz közös sztori alatt?
Léteznek olyan szerepjátékok, amik chaten, MSN-en, fórumokon íródnak, de ezúttal a novella vagy regény formában készült történetekről ejtenék most szót.
Hogyan fogjunk hozzá?
A kezdet általában adja magát; a legtöbb közösen írt sztori alapja beszélgetés közben, spontán születik, utána csak úgy záporoznak az ötletek. Viszont, mielőtt fejest ugranál a megírásba, ilyen esetekben nem árt komolyabban megtervezni a történetet. Egy olyan sztori esetében, amit többen írnak, még inkább végig kell gondolni a cselekményt. Ilyen esetekben könnyen szárnyra kap a fantázia, és könnyen félresiklik a történet az eredeti ötlethez képest – sajnos a legtöbb esetben nem a megfelelő irányba.
Az ötletkupacból nem könnyű az eseményeket az olvasó által követhető sorrendbe állítani, illetve rendszerezni, mi az, amit mindenképp bele kell írni, és mi az, amit jobb, ha kihagyunk.
Mit írjunk bele mindenképp?
Mindent, ami a sztori megértéséhez feltétlenül kell. Lehet, hogy mivel ketten (vagy akár többen) találtátok ki a történetet, így nektek minden ok-okozati összefüggés világos, de egy kívülállónak nem biztos, hogy az. Az ilyen hibát könnyen ki lehet küszöbölni: egyszerűen kérjetek fel egy a cselekménybe nem beavatott kívülállót, aki elolvassa a fejezeteket és megmondja, mennyire találta átláthatónak.
Mit hagyjunk ki belőle?
A belsős poénokat. Lehet, hogy nektek bizonyos háttérismerettel néhány szituáció hihetetlenül vicces, de az olvasó nem biztos, hogy érteni fogja azokat. Persze, vannak olyan belsős poénok, amik tényleg jópofák – de ennek eldöntését inkább bízzátok a bétátokra.
Érdemes a túlságosan csapongó mellékszálakat kihagyni a végleges sztoriból, ahogy a kevés funkcióval rendelkező mellékszereplőket is.
Hogyan írjuk?
Erre igazi választ nem tudok adni – ahogy nektek kényelmes. Viszont van egy írási mód, amit érdemesebb elkerülni: ha egy mondatot te írsz, a másikat pedig az írópárod, és így folyamatosan, a sztori végéig nos, ez ritkán szokott élvezhető végeredménnyel járni. Hiába vagytok külön-külön jó írók, a mondatonkénti váltással a stílus sem lesz egységes, ráadásul nagyobb eséllyel fordulnak elő igeidő-váltások, alanyegyeztetési problémák.
Az egységes stílushoz a legszerencsésebb talán az, ha az egyik személy írja, a másik pedig csak az ötleteket adja hozzá – de ez a többiektől veszi el az írás örömét.
Mi a teendő, ha a karakterek nem közösek?
Lehet, hogy nem a sztorival egy időben találjátok ki a szereplőket, hanem már meglévő karaktereiteket pakoljátok egy történetbe. Ilyenkor (hacsak tényleg nem mondatonként írjátok) időnként kénytelenek vagytok a másik szereplőjét mozgatni. Ez elég kényes dolog, könnyen okot adhat vitára – légy őszinte, te sem szeretnéd a saját karaktered önmagából kiforgatva, a sztorihoz képest indokolatlanul megalázó helyzetben, vagy ne adj Isten, holtan látni Így inkább tartsátok magatokat az előre megírt tervekhez, hogy ne legyen a vége sértődés.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad a cikkemet, remélem, találtatok benne néhány hasznos tanácsot!
Xwoman
imagine|blogzine 